2009. október 17., szombat

Eutanázia turizmus, avagy határokon átívelő humanitárius segítség?


Azok, akik a kegyes halált választják a további szenvedések elkerülése érdekében, a svájci Dignitas nevű non-profit szervezethez jelentkezhetnek be. A Dignitast 1997-ben alapították, és a világ bármely részéről fogadnak betegeket. A legtöbb esetben bénulásban, hasnyálmirigy-betegségben, és mellrákban szenvedők keresik fel a klinikát, de skizofréniás és depressziós betegek is megfordulnak itt. Az önkéntes eutanázia legális Svájcban, ahol a betegek saját maguk kérhetik, hogy az orvosok segítsék őket a halálba.



Ludwig Minelli, a Dignitas alapítója, egy 72 éves emberi jogi ügyvéd és a Der Spiegel volt újságírója szerint minden embernek joga van élni, de meghalni is. Úgy véli, nincs értelme elutasítani az idős emberek kérését, akik úgy érzik, nem élhetnek tovább méltóságteljesen. "El kellene fogadni az önkéntes eutanáziát, hogy ezzel elkerüljük a másfajta öngyilkossági kísérleteket" - tette hozzá.
Ludwig Minelli ténykedése megosztja a közvéleményt. Egyesek szerint bátran felvállalt missziója sok ember számára biztosítja a méltó véget. Mások Isten szerepébe tetszelgő, közönséges hóhér vállalkozás üzemeltetőjének tartják.
„Nézzék, milyen halál jutott azoknak az embereknek, akik vonat elé vetették magukat, vagy leugrottak egy felhőkarcolóról, majd beszéljenek azokkal a rendőrökkel, mentősökkel, orvosokkal, nővérekkel, akik találkoztak olyan esetekkel, amikor az öngyilkossági kísérlet eredménytelen volt”. Nyilatkozta Minelli.
A kérelmek jóváhagyását a svájciak precizitására jellemző alapos, hosszadalmas folyamat előzi meg.
„Az engedélyt megszerzők nyolcvan százaléka soha többet nem hív bennünket. Ettől a lehetőségtől valahogy megnyugszanak” Íme egy másik, szintén Minellitől származó, tevékenységét legitimáló, sokakat meggyőző érv.

Legelvetemültebb támadói viszont a Dignitas szervezetet, valamint az asszisztált öngyilkosságot engedélyező Svájci Konföderációt álszent, lényegében haszonszerzés céljából gyilkosságban segédkező sátáni intézménynek tartják.

Svájcot nem először éri támadás, amiért hasznot húz külföldiek halálából. A koncentrációs táborokban meggyilkolt zsidók „alvó számláit” csak fél évszázaddal később, a nemzetközi botrány nyomán kezdte kifizetni.

Nektek mi a véleményetek? Minellit és csapatát inkább börtöncellában látnátok, avagy szobrot érdemelnek?

Források: Hetek, Népszabadság Online

2 megjegyzés:

  1. Teljesen egyetértek Minelli nyilatkozatával, azzal viszont nem, hogy csak azért, mert egészséges vagyok (mind fizikailag, mind mentálisan, mondjuk 20 évesen még nem nagy teljesítmény), elutasították a kérelmemet. Mind szép és jó, amit csinálnak, meg ami mellett kiállnak, szóval inkább a szobor felé hajlanék, de az, hogy ilyen nehéz bejutni, az azért már túlzás. Szerencsére rátaláltam Derek Humphry útmutatójára a neten, és majdnem két év szervezés után végre majdnem teljesen birtokában vagyok azoknak az eszközöknek, amelyekkel itthon is nyugodt halálom lehet.

    Egyébként érdekelne, miért diszkriminálnak, miért nem adják meg mindenkinek a lehetőséget. De persze erre a kérdésemre sem válaszoltak.

    VálaszTörlés
  2. Álszent dolognak tartom, hogy itthon nem választhatnám az aktív eutanáziát, ha végképp kiszolgáltatott helyzetbe kerülnék és nagy fájdalmaim lennének, visszafordíthatatlan betegség esetén.
    Várom az időt, amikor ez nálunk is megengedett lesz, és szobrot állítanék Minellinek és csapatának.

    VálaszTörlés