A felelősség szorításában

Nemcsak az orvosoknak, hanem az egész társadalomnak is szembesülnie kell az eutanázia problémájával

A felelősség szorításában

FELDOLGOZÁS

Óriási nyomás nehezedik a tudomány és a társadalom részérõl az orvosokra, mivel a gyógyítás és az aktív-passzív eutanázia határterületén kell dolgozniuk – írta évekkel ezelõtt Polcz Alaine. Véleménye szerint nemcsak az orvosnak, hanem a társadalomnak is szembesülnie kell ezzel a problémával. Föl kell mérni a döntés felelõsségét, a hatásokat. "Egyre sürgetõbbnek látszik, hogy a társadalom ne hagyja magára az orvost a felelõsségnek eddig nem ismert szorításában" – figyelmeztet.

Polcz Alaine gondolatai (Halál iskolája, Magvetõ kiadó, Gyorsuló idõ – 1989) 12 évvel ezelõtt jelentek meg. Ami már akkor is sürgetõnek látszott, az ma fokozottan az, hiszen a kérdés nem oldódott meg. Magyarországon az egészségügyi törvény ugyan tartalmaz a betegek önrendelkezési jogával és az ellátás visszautasításának lehetõségével kapcsolatos paragrafusokat, de e rendelkezések nem jelentik egyértelmûen a passzív eutanázia legalizálását. Az aktív beavatkozást pedig sehol sem említik. De mit is jelent maga a szó, illetve mi a szinte kivétel nélkül mindenkit állásfoglalásra, érzelmi megnyilvánulásra, pozitív vagy negatív ítéletre késztetõ erkölcsi, jogi probléma lényege?

Az eutanázia, a "kegyes halál" (görög szó – jelentése jó halál) meghatározása: "eutanáziának minõsül, ha az orvos a gyógyíthatatlan betegét a halálba segíti, életfenntartó beavatkozásokat megszüntet, illetve elmulaszt". Ez történhet a beteg kérésére (önkéntes eutanázia) és beleegyezése nélkül, ha már nincs megkérdezhetõ állapotban (nem önkéntes eutanázia). Megkülönböztetnek még aktív és passzív eutanáziát: passzív eutanázia esetén az orvos a beteget például nem éleszti újra, illetve beszünteti életfenntartó kezelését (lekapcsolja a lélegeztetõgéprõl), s ezzel engedi meghalni. Aktív eutanázia esetén az orvos például halálos injekciót ad az öntudatlan haldoklónak. Az is elõfordul, hogy az orvos segítõ kezet nyújt a beteg öngyilkosságához, például átadja az ehhez szükséges szert.

A gyógyíthatatlan betegekben és hozzátartozóikban gyakran felvetõdik a kérdés: hogyan lehet elviselhetõvé tenni a halált? Errõl – nem sokkal halála elõtt – Francois Mitterrand volt francia köztársasági elnök így írt: "Olyan világban élünk, amely megrémül és elfordul e kérdéstõl. Elõttünk számos civilizáció szembenézett a halállal. A közösségnek, az egyénnek is megrajzolták az átmenet útját. Felmagasztosították a lezáruló sorsot, értelmet adtak neki. A halálhoz való viszony talán sohasem volt ily sivár, mint korunk szellemi sivatagában, ahol a létsóvár ember mintha kiküszöbölné a rejtélyt. Nem tudja, hogy egy pótolhatatlan forrás kútfõjét apasztja el ezzel."

Még keményebb kérdés, fel lehet-e készülni a halálra? És fõleg: elfogadhatjuk-e valakitõl azt, hogy már nem tudja tûrni a szenvedést – inkább a halált választja? Dönthet-e az orvos életrõl és halálról? Hogyan egyeztethetõ össze az eutanázia a hippokratészi esküvel?

Itt nem az a kérdés, hogy az érintett élõlény személynek minõsül-e (mint az abortusznál), hanem az, hogy az alkotmányban rögzített élethez való jog és az ember önrendelkezési joga jelentheti-e azt, hogy a saját élete (halála) felõl nyilatkozhat, bizonyos feltételek között kérheti-e saját halálának elõidézését. A keresztény álláspont erre nemmel válaszol, a felvilágosult liberalizmus igent mond. Külföldön – és ma már Magyarországon is – az eutanáziával kapcsolatban számos szervezet pártolja, támogatja a liberálisabb törvény megalkotásának gondolatát. A társadalom azonban megosztott e kérdés megítélésében és egy esetlegesen elfogadott jogszabály alkalmazásában.
A hollandok döntése fontos üzenet. Ahogy Els Borst holland egészségügyi miniszter kommentálta az eutanázia engedélyezését kimondó törvény megszületését: "Az élet befejezése van annyira komoly dolog, hogy megérdemelje a nyíltságot."

Forrás: Új Szó - Szlovákiai Magyar Napilap

Kíra halála

Augusztusban írtunk itt Kíráról, a 2 éves kislányról és megrendítő történetéről.

Azóta sajnos szomorú események történtek.

Kíráról december 27-én reggel lecsúszott a gégecső amin keresztül kapja az oxigént, a szaturáció mérő gép nem volt bekapcsolva, valamint a lélegeztetőgép nem adott éles riasztást. A nővérek reggel 7-kor váltották egymást, a szülők kb. 9-kor szoktak bemenni. Ilyenkor nincs rákapcsolva egyik gép sem mivel a szülők ott vannak. Ám most előbb vették le róla a gépeket mint ahogy a szülők beértek. Hangot nem tud adni csak ha a lélegeztetőgép a levegőt éppen befújja.  Kb. 15 percig nem kapott levegőt mire észrevették, újraélesztették de Kíra sajnos kómába esett.  Állapota egyre rosszabb lett. Már az alapvető minimum reflexei sem voltak meg. Egy orvosokból álló bizottság 29-n agyhalottnak nyilvánította.

Egy jogszabály miatt nem kaphatta a gyógyszereit (mert agyhalott), emiatt agyi ödémája lett már 1 mm hely sem volt a kis koponyájában, türemkedett lefelé és fokozatosan hűlt ki a kis teste… Szülei mindent megpróbáltak, hogy a gyógyszereit tovább kapja de nem lehetett. Tehát emberi mulasztás miatt következett be ez a szörnyű tragédia. Az orvosok sajnos nem láttak esélyt a felépülésre. :’( Kírát most csak a lélegeztetőgép tartotta életben és csak a kis szívén múlott mennyi ideig… A szülők kérésére a lélegeztetőgépen maradhat.

Leírhatatlan volt a düh és a szomorúság…. A szülők már az összeomlás szélén állnak. Perelni akarnak és nem a pénz miatt akarják. Egyszerűen nem akarják, hogy dolgozhasson tovább az az ember aki ezért felelős. Az dühíti őket a legjobban, hogy más hibájából történt ez. Hogy mennyit küzdött Kíra az életben maradásért és más a gondatlanságával mi mindent tett tönkre… egyébként még megjegyezném, hogy egyetlen nővérben sem volt még annyi gerinc sem, hogy a szülők elé álljon, hogy: tudom, hogy semmit nem ér egy bocsánatkérés de mégis ez a minimum…. A pécsi klinikáról van szó.

A szülők azt mondják, ha Kíra szervezete „magától” ezt csinálja elfogadják… de ezt nem lehet.

2010. Január 11.-én 11:25-perckor dobbant Kíra szíve utoljára.
Sajnos nem bírta tovább a küzdelmet.

33 Cfok volt már a testhőmérséklete. Nem bírt megemészteni semmit. Amit megevett mind kijött vagy még több is.

Leállt a veséje, az utolsó napon nem jött ki vizelet sem ezért nagyon elkezdett püffedni.

Az arca a legjobban, ödémásodott már. Egyre jobban deformálódott a kis arca és a doki azt mondta ez már csak rosszabb lesz.

Ezért szülei úgy döntöttek, lekapcsolják a gépről. Iszonyú nagy fájdalom ez nekik. Rettenetesen ki vannak borulva. Szerintem ez teljesen érthető. Annyira küzdöttek a legvégsőkig. Pedig az utolsó napon javulást mutatott már.

A legszomorúbb az egészben az, hogy más hibájából történt.

Ha (jobban) figyelnek rá még ma is élhetne és talán idén össze is jött volna a műtét ára és talán teljes értékű életet élhetne, még ha tolókocsiban is, de épp ésszel élhetne…

A legszörnyűbb az, hogy sajnos rengeteg ilyen beteg gyerek van… ez „csak egy kislány” kálváriája…

2010. 01. 23.–án szombaton kísérték Kírát utolsó útjára a Dunafalvai köztemetőben. Kíra apukája azt mondta nagyon szép volt és rengetegen voltak.

- Köszönet SK-nak, hogy ezekben a nehéz órákban is gondolt arra, hogy megírja a történetet!

Öngyilkosok kézikönyve

Az Egyesült Államokban minap megjelent egy kézikönyv, amely nem kis megdöbbenést keltve azt taglalja, hogyan lehetünk fájdalom nélkül öngyilkosok. A piacra dobott 41.000 példányt valósággal elkapkodták, a kiadó további 60.000 példány utánnyomására kényszerül a nagy érdeklődés miatt. Soha nem látott siker Amerikában.

A Final Exit (Végső kiút) című könyv szerzője Derek Humprey, egy Oregon állambeli intézet igazgatója. A National Hemlock Society azt a célt tűzte ki, hogy "segítséget nyújtson a végső stádiumban lévő gyógyíthatatlan betegek aktív és passzív önkéntes euthanáziájához".

A Final Exit igen világosan fogalmaz. Tartalmaz olyan táblázatokat, amelyek 18 gyógyszer halálos adagjait ismertetik, elemzi a cián hatását, elmagyarázza a különbséget a műanyag zacskó és a kipufogógáz okozta fulladásos halál között. Figyelme még arra is kiterjed, hogy betegei mivel vegyék be a halálos adag gyógyszert, nehogy kihányják vagy elveszítsék eszméletüket, mielőtt a megfelelő mennyiségű gyógyszert elfogyasztanák. Humprey szerint a könyv semmi újat nem tartalmaz, a benne leírtakat az emberek már mind megvalósították a gyakorlatban. Szerinte az "orvostudománynak nemcsak az életbe történő belépéskor, de az életből távozáskor is segítséget kell nyújtania az embernek". Ő maga nyíltan hangoztatja, hogy három embernek nyújtott segítséget ahhoz, hogy "méltósággal" távozzék az életből, miután gyógyulására már nem volt lehetőség.

Kik vásárolják Humprey könyvét? A könyvesboltok tapasztalatai szerint az idős emberek, a szociális-egészségügyi szolgálatok munkatársai, valamint gyógyíthatatlan betegek. A kritikusok véleménye szerint a könyv öngyilkosságra bátoríthatja fel a labilis idegzetű embereket. Humprey szerint a könyv nem könnyítette meg az öngyilkosságot, csupán biztosabbá tette.

Forrás: G-Portál

Köszönjük A-nak.

Felkavaró eutanáziakampány

Bár semmiképpen sem utasítanám el csípőből az eutanázia gondolatát, nem szeretnék állást foglalni ebben a kérdésben. Nem érzem hozzá magam elég tájékozottnak, és szerencsére személyes tapasztalatom sincsen e téren. Ezért inább csak közreadnám azt a kampányt, amelyet a Dignitydeath csoport készített azért, hogy felhívja a figyelmet erre a problémára. Mivel ez egy full szövegalapú kampány, az angolul nem beszélők kedvéért leírom, mi olvasható a kis emlékplaketteken, amelyeket köztéri padokra szereltek fel.

Az egyiken Rosa Maria Alendére emlékeznek, elmesélve, hogy 5 teljes évig tartották életben több százezer dolláros költséggel, amit akár a halálát okozó, gyógyíthatatlan betegség elleni küzdelemre is fordíthattak volna.

A másik plaketten még ennél is provokatívabban fogalmaznak, és Kathleen Mandel esteét elevenítik fel, akinek szervezetét 32 évesen a Lou Gehrig kór támadta meg, hogy izmait egyenként eméssze fel, míg végül teljesen megbénult a torka, aminek következtében gyakorlatilag megfulladt, miközben végig öntudatánál volt.

Képek forrása: http://adsoftheworld.com/taxonomy/brand/dignity_in_death

Forrás: http://addict.blog.hu/2009/12/14/felkavaro_eutanazia_melletti_reklam

Téves diagnózis 2

1988-ben Jan Grzebski lengyel vasúti munkás vonat elé zuhant, orvosai kómát állapítottak meg nála. 2007-ben tért magához, csak ekkor értesült róla, hogy a vasfüggöny leomlott, valamint arról is, hogy kórházi kezelése óta 11 unokája született. Az orvosok csak ekkor jöttek rá, hogy mindvégig tudatánál volt.

Az arkansasi Terry Wallis 1984-ben szenvedett közúti balesetet. 19 évvel később ébredt fel, eddigre elhagyta a felesége, és heves jogi vita alakult ki törvényes gyámjának személyéről. Amikor magához tért, édesanyja ott ült mellette, akit Wallis mindenféle probléma nélkül felismert.

Patricia White Bull negyedik gyermeke születésekor esett kómába, s 16 évet töltött vegetatív állapotban. Alaposan ráijesztett az őt kezelő nővérre, amikor az ágyát rendezgetve, a másfél évtizedig öntudatlan nő rákiáltott: "ne csinálja ezt!"

Mark Newton 1996-ban vesztette el az eszméletét, mivel túl gyorsan emelkedett a felszínre búvárkodás után. Az orvosok agyhalottnak nyilvánították és azt javasolták, hogy kapcsolják le a férfit életben tartó gépeket. Édesanyja elutasította ezt a lehetőséget, Newton pedig hat hónap elteltével magához tért. Saját elmondása szerint végig tudatában volt a körülötte történő eseményeknek, azonban nem tudott kommunikálni a külvilággal.

Forrás: http://www.lifenetwork.hu/lifenetwork/20091124-23-even-at-tudatanal-volt-egy-belga-ferfi-akit-komaskent.html

Téves diagnózis 1

23 éven át némán sikított a kómásként kezelt férfi

Több mint két évtizedet töltött bezárva a saját testébe a belga férfi, akiről azt hitték, kómában van. Hallotta a látogatók beszélgetéseit, emlékezik, mi történt vele és hogyan próbált menekülni az élve eltemetéstől. Mint szakértőinktől megtudtuk, az eset véletlenül sem egyedülálló, megvan az esély a hibás diagnózisra, a jog ezeket csak akkor kezeli egyértelmű műhibaként, ha a vizsgálati protokol valamely részét kihagyják. Az eset kapcsán kiújult a vita a vegetatív állapotúként diagnosztizált emberek rendszeres felülvizsgálatáról és az eutanáziáról.

"Sikítani próbáltam, de semmi sem hallatszott belőle" - felelte Houben az RTBF belga rádiónak írt nyilatkozatában. "Eleinte dühös voltam, belül tomboltam, majd megtanultam így élni. Sokat meditáltam, álmodoztam, néha korábbi emlékeimbe kapaszkodva, néha egy teljesen más létezést képzeltem el."

Houben 20 évesen, egyetemi hallgatóként szenvedett majdnem halálos autóbalesetet, teljesen lebénult. Az orvosok a nemzetközileg is használt Glasgow Kóma Skála felhasználásával diagnosztizálták a férfit, akit öntudatlannak nyilvánítottak. Többször újra megvizsgálták, az eredmény azonban minden esetben ugyanez volt. Houben saját teste börtönében tehetetlenül figyelte, ahogy az orvosok és nővérek körülállják az ágyát a napi vizitek során, vagy, ahogy édesanyja elmesélte neki, amikor édesapja meghalt. Azonban semmit sem tehetett, képtelen volt kommunikálni a külvilággal, nem tudta mozgatni a fejét, sőt, még sírni sem.

"A 23 évben meditációval és álmodozással töltöttem a napjaimat. Amikor felfedezték, hogy tudatomnál vagyok, olyan volt, mintha másodszorra is megszülettem volna" - nyilatkozta a most 46 éves Rom Houben, aki egy speciális számítógép és érintőképernyő segítségével képes kommunikálni tolószékéből.

Hogyan fordulhat elő ilyen?

 "Az elsődleges probléma az ilyen esetekben az lehet, hogy az adott beteg a kórházba kerülés pillanatában valóban kómában volt, de a kezelés során magához tért, bár látszólag vegetatív állapotban maradt" - magyarázta dr. Vass Mátyás, az Országos Rehabilitációs Intézet főorvosa. "Ezért különösen fontos az ilyen betegek rendszeres felülvizsgálata. Jelenleg hazánkban az a tapasztalat, hogy az otthon ápolt betegeket is viszonylag gyakran (1-3 hónap) visszahívják kontrollra. Érdemes tudni, hogy a teljesen lebénult, de magánál lévő, valamint az éber kómás beteg között igen vékony a határvonal, de kellően alapos vizsgálattal megkülönböztethető a két állapot, bár az éberséget az MR vizsgálat nem mutatja ki."

A férfi édesanyja soha nem volt hajlandó feladni a reményt, újabb és újabb vizsgálatokra vitte a lebénult férfit. Végül három éve következett be áttörés, addigra ötször járt az Egyesült Államokban, s itt hozta össze a sors Steven Laureys neurológussal, aki felfedezte, hogy Houben agya igenis életjeleket produkál. A kutató, aki a Belgiumban tevékenykedő Coma Science Group (CSG) vezetője, idén publikált egy tanulmányt a BMC Neurology című szaklapban, amelyben azt állította, hogy Houben egyike lehet azoknak a betegeknek, akiket pontatlanul diagnosztizáltak. Állítását egy speciális (PET) szkenner felhasználásával sikerült bizonyítania, miután megállapította, hogy a férfi agya csaknem teljesen ép állapotban van. Ezután az orvosok és a család megpróbáltak kitalálni egy módszert, hogy valamilyen formában képesek legyenek kommunikálni Houbennel. Először egy speciális számítógépes felületen volt képes igent vagy nemet jelezni, a lábával. Azóta, három év terápia után ma már egy érintőképernyő segítségével képes üzeneteket írni és olvasni.

A férfi állapotát úgynevezett locked-in szindrómaként azonosították, amely az alsóbbrendű agyi területek, leginkább az agytörzs területén található, hídnak nevezett terület baleseti sérülésének, vagy stroke-jának következtében alakul ki. A szindrómában szenvedők általában teljes mértékben tudatuknál vannak, érzékelik és értik a körülöttük zajló eseményeket, az idegpályák sérülése miatt azonban egyáltalán nem tudnak kommunikálni a külvilággal, a szervezetükben egyetlen akaratlagos mozgást végző izom sem engedelmeskedik.

Élvezi az életet

"Úgy kell elképzelni, mintha mozdulatlanul feküdnénk az ágyban, s sem beszélni, sem mozogni nem tudunk, azonban a tudatunk teljesen ép, és mindent értünk, ami velünk történik" - magyarázta Audrey Vanhaudenhuyse neuropszichológus, aki három éven át dolgozott Houbennel. "Az ilyen betegek rendkívüli frusztrációt élnek meg, ez az ő esetében sem volt másként."

"Soha nem felejtem el a napot, amikor rájöttek, hogy a tudatomnál vagyok" - írta Houben. "Most, hogy az emberek tudják, hogy nem vagyok halott, minél többet akarok olvasni, beszélgetni a barátaimmal a számítógépen keresztül és élvezni az életemet."

"A technológia fejlettségének köszönhetően pontosan meg tudtuk állapítani, hogy Houben a tudatánál van" - magyarázta Laureys. "Ennek ellenére azonban az elmúlt 15 évben nem változott a félrediagnosztizált esetek aránya. Másfél évtizeddel ezelőtt pedig az agyi rendellenességekkel vizsgált páciensek közel 43 százalékát hibásan minősítették vegetatív állapotúnak" - áll a CSG tanulmányában. Laureys 44, vegetatív állapotúnak nyilvánított beteget vizsgált meg azóta, s úgy találta, hogy közülük 18-an képesek voltak kommunikálni a külvilággal. "Azokat a betegeket, akiket ilyen jellegű kómával diagnosztizálnak, tízszeresen kellene megvizsgálni" - tette hozzá Laureys. "Ezenkívül folyamatos megfigyelés alatt kellene tartani őket, mivel az alváshoz hasonlóan a kómának is különböző fázisai vannak."

"Az Országos Rehabilitációs Intézetben különösen figyelünk arra, hogy a kómás beteg előtt (függetlenül attól, hogy éber vagy csukott szemű kómáról van szó) ne beszéljünk az állapotáról, ugyanis amennyiben tudatánál van az illető, a negatív impulzusok sokat ronthatnak az állapotán" - tette hozzá dr. Vass Mátyás. "Amint a beteg már szervileg stabil, tehát napi szakorvosi ellátást nem szükséges, otthoni ápolást szoktunk javasolni, főleg az ingergazdagabb környezet miatt. "

Műhiba történt-e?

Az eset kapcsán fellángoltak az orvosi és etikai kérdések a vegetatív állapotú betegek sorsáról. Négy évvel ezelőtt Egyesült Államokban nagy vihart kavart Terri Schiavo esete. A súlyos balesetben agysérülést elszenvedő nő férje hónapokig tartó jogi küzdelmet vívott Schiavo családjával, hogy eltávolíthassa az öntudatlannak nyilvánított feleségét tápláló csövet, ezáltal elősegítve természetes halálát.

"A magyar bírói gyakorlat azt veszi figyelembe, hogy az adott orvos minden indokolt és szükséges vizsgálatot elvégzett-e a helyes diagnózis felállításának érdekében" - magyarázta dr. Simon Tamás ügyvéd. "Amennyiben igen, és tévedett, akkor az ügy diagnosztikai tévedésnek számít, tehát az orvos nem vonható felelősségre. Az ügy akkor válik érdekessé, ha kiderül, hogy az adott körülmények között nem végzett el minden indokolt és szükséges vizsgálatot, tehát nem is hozta magát tévedési helyzetbe, ilyenkor fennáll a műhiba lehetősége. Valamint azt is figyelembe kell venni, hogy az elmúlt 23 évben rendelkezésre állt-e olyan diagnosztikai lehetőség, amellyel az adott orvos nem élt. A következő kérdés az, hogy a félrediagnosztizálással rontott-e a beteg gyógyulási esélyein."

Amióta felfedezték, Houben könyvet szeretne írni balesetéről és újjászületéséről. Édesanyja szerint "napról napra él, nagyon boldog, és nem veszítette el humorérzékét sem, kifejezetten szereti a fekete humort".

Forrás: http://www.lifenetwork.hu/lifenetwork/20091124-23-even-at-tudatanal-volt-egy-belga-ferfi-akit-komaskent.html

Eutanáziás brit film nyert az Emmyn

A New Yorkban helyi idő szerint hétfő este rendezett gálán - amely immár 37. volt a sorban - Nagy-Britannia öt Emmyvel gazdagodott, a legjobb női főszereplőnek járó díjat Julie Walters kapta. A számos filmből ismert színésznő A Short Stay in Switzerland című BBC-drámában nyújtott alakításáért vehette át a díjat, az alkotásban gyógyíthatatlan orvosnőt játszik, aki azért utazik Zürichbe, hogy a halálba segítsék.

A teljes cikk a díjakról az indexen itt.

A film az imdb-n itt.

Interjú Julie Walters-el itt.

A film trailere a youtube-on itt.

A BBC írása a filmről itt.