2009. december 10., csütörtök

Téves diagnózis 2

1988-ben Jan Grzebski lengyel vasúti munkás vonat elé zuhant, orvosai kómát állapítottak meg nála. 2007-ben tért magához, csak ekkor értesült róla, hogy a vasfüggöny leomlott, valamint arról is, hogy kórházi kezelése óta 11 unokája született. Az orvosok csak ekkor jöttek rá, hogy mindvégig tudatánál volt.

Az arkansasi Terry Wallis 1984-ben szenvedett közúti balesetet. 19 évvel később ébredt fel, eddigre elhagyta a felesége, és heves jogi vita alakult ki törvényes gyámjának személyéről. Amikor magához tért, édesanyja ott ült mellette, akit Wallis mindenféle probléma nélkül felismert.

Patricia White Bull negyedik gyermeke születésekor esett kómába, s 16 évet töltött vegetatív állapotban. Alaposan ráijesztett az őt kezelő nővérre, amikor az ágyát rendezgetve, a másfél évtizedig öntudatlan nő rákiáltott: "ne csinálja ezt!"

Mark Newton 1996-ban vesztette el az eszméletét, mivel túl gyorsan emelkedett a felszínre búvárkodás után. Az orvosok agyhalottnak nyilvánították és azt javasolták, hogy kapcsolják le a férfit életben tartó gépeket. Édesanyja elutasította ezt a lehetőséget, Newton pedig hat hónap elteltével magához tért. Saját elmondása szerint végig tudatában volt a körülötte történő eseményeknek, azonban nem tudott kommunikálni a külvilággal.


1 megjegyzés:

  1. A lengyel kómából magához térttől én is hallottam. Meglepően lelkes a politikai változásokkal kapcsolatban. Ilyen esetekről hallva még bele gondolni is rossz, vajon hányszor kapcsolják ki úgy az életben tartó gépet, hogy az agyhalottnak vélt beteg valójában nem az.

    VálaszTörlés