Kíra

A kezdetektől olvasom a blogot de csak csendes megfigyelőként voltam/vagyok jelen.

Én ennek a 2 éves kislánynak a sztorijára szeretném felhívni a figyelmet:
http://www.szilagyi-kira.mlap.hu/

Az apuka csinálja a honlapot, amikor csak bemegy a kórházba leírja mi történik. Elég pozitívan ír és áll a dolgokhoz de az ő szívük is tele van fájdalommal és az ilyenkor természetes többi érzéssel.

Ez van az utolsó bejegyzésben:

"Amikor meglátott, hogy sírok, akkor azt mondta nekem: " apa-könny". Igen kislányom válaszoltam neki. Sajnos nem tudtam vissza fogni magam előtte holott tudom, hogy előtte nem szabad síni, de ez nekem nem ment. Nagyon szeretem és nem tudom felfogni, hogy ez történik vele és nem szeretném elveszíteni!!!! Sajnos az orvos azt mondta, hogy a felső daganat nagyon rossz helyen van, az alsót még ki lehetne szedni, de ott a felső, a súlyosabb. Ha ahhoz hozzá nyúlnának, akkor nem biztos, hogy túl élné. Sajnos, ha így mard, ahogy most van és nem teszünk semmit, akkor is ugyan ez lesz a végeredmény, csak lassúbb lefolyással. A jövő hét folyamán valamelyik nap szállítják át Szegedről-Pécsre. Ennyivel is közelebb lesz hozzánk a mi kis picurkánk."

A főoldalon van egy fontos bejegyzés. Az apuka minden lehetséges módon gyűjtést szervez, hogy a műtét (őssejt beültetés Pekingben) segíthessen Kírán. Sajnos most éppen nem is a pénz hiánya a legfontosabb, mivel a műtét kockázatossága miatt nincs orvos aki elvállalná.

Van ötletetek, amivel segíteni lehetne nekik?

---- Köszönet SK-nak a történetért.