A könyv a léleknek a test halála utáni útjával foglalkozik. Tartalmát régen szájról szájra adták tovább, míg végül leírták. Szövege a tibeti hagyomány egyik legősibb tanítása. Az általunk ismert szövegváltozat a VIII. századból való, tehát több mint ezer éves.
A Tibeti Halottaskönyv szerint a haldoklás és a halál utáni állapot választási lehetőségeket kínál. Vagy a földi léthez kötnek vágyaink, félelmeink és ragaszkodásunk, vagy felismerjük valód szabadságunkat.
A halál óráján az életet meghatározó elemek (föld, tűz, víz, levegő) egymásba oldódnak, az életerő elválik a testtől. Azoknál, kik az egyetemes Törvényt megismerték és követték, azok a Fénnyel egyesülnek. Megszűnik az önös én, a létszomj, és vele szűnik a szenvedés. Azoknál azonban, kiknél a tettvágy súlya nem enged kitörni, azoknál ismét születés támad, és minden kezdődik elölről, vagy inkább folytatódik.
Az újjászületés azonban nem következik a halál után azonnal A hús-vér test elhagyása után a szellem, azaz az elme utak, fények, istenek, szörnyek között bolyong a köztes létben. Több napon át tart ez az állapot, legtovább hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig. Ez alatt az idő alatt gonosz lények, istenek, démonok, szörnyek jelenhetnek meg előtte, akiket teljesen valóságosként érzékel. Amint felismeri, hogy a sok szörnyűség csak a saját félelmeinek kivetülése, akkor megszabadulhat. Mivel ebben az időben nincs teste, nincs lehetősége semmit sem tenni, védekezni sem. Ha a borzalmakat nem tudja elviselni, akkor menekül egy újabb születésbe.
Ha nem sikerül a születés kapuját berekesztenie, szerezhet "jobb" születést, olyan emberi sorsot, melyben a legtöbb esélye van a megvilágosodásra, a Törvény megismerésére és megértésére.
Leírás és magyarázat:A Tibeti Halottaskönyv szerint a haldoklás és a halál utáni állapot választási lehetőségeket kínál. Vagy a földi léthez kötnek vágyaink, félelmeink és ragaszkodásunk, vagy felismerjük valód szabadságunkat.
A halál óráján az életet meghatározó elemek (föld, tűz, víz, levegő) egymásba oldódnak, az életerő elválik a testtől. Azoknál, kik az egyetemes Törvényt megismerték és követték, azok a Fénnyel egyesülnek. Megszűnik az önös én, a létszomj, és vele szűnik a szenvedés. Azoknál azonban, kiknél a tettvágy súlya nem enged kitörni, azoknál ismét születés támad, és minden kezdődik elölről, vagy inkább folytatódik.
Az újjászületés azonban nem következik a halál után azonnal A hús-vér test elhagyása után a szellem, azaz az elme utak, fények, istenek, szörnyek között bolyong a köztes létben. Több napon át tart ez az állapot, legtovább hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig. Ez alatt az idő alatt gonosz lények, istenek, démonok, szörnyek jelenhetnek meg előtte, akiket teljesen valóságosként érzékel. Amint felismeri, hogy a sok szörnyűség csak a saját félelmeinek kivetülése, akkor megszabadulhat. Mivel ebben az időben nincs teste, nincs lehetősége semmit sem tenni, védekezni sem. Ha a borzalmakat nem tudja elviselni, akkor menekül egy újabb születésbe.
Ha nem sikerül a születés kapuját berekesztenie, szerezhet "jobb" születést, olyan emberi sorsot, melyben a legtöbb esélye van a megvilágosodásra, a Törvény megismerésére és megértésére.
http://www.astronet.hu/index.php?apps=cikk&cikk=40736&p=1
Tibeti halottaskönyv:
(Jól olvasható, könnyen érthető és nem különösebben hosszú változat)
http://www.tibet.hu/mell15.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése