Illés Fanni öt esztendővel ezelőtt kezdett el úszni, négy éve pedig versenyszerűen végzi ezt a tevékenységet. Számára a víz és az úszás nem csak a sportot jelenti: úgy véli, már nem is tudna létezni nélküle, természetes közegének tekinti. Könnyen érthető, miért: Fanni tizenhét esztendővel ezelőtt kézfejein összenőtt ujjakkal, láb nélküli combcsonkokkal született – a mozgás számára sokkal könnyebb a vízben.
Elmondása szerint az a gondolat, hogy a paralimpiára utazik, először viccként fogant meg édesapja gondolataiban, Fanni első fürdőruhába öltözésekor. Később a vicc egyre komolyabbá vált. Döntőbe jutott a Pekingi paralimpián, és azóta is sorra nyeri a különböző nemzetközi versenyeken az érmeket.
Elmondása szerint az a gondolat, hogy a paralimpiára utazik, először viccként fogant meg édesapja gondolataiban, Fanni első fürdőruhába öltözésekor. Később a vicc egyre komolyabbá vált. Döntőbe jutott a Pekingi paralimpián, és azóta is sorra nyeri a különböző nemzetközi versenyeken az érmeket.
Fanni a fogyatékossága "eredményeképpen" lett elégedett, boldog, sikeres ember.
Itt olvashatsz Róla:
http://www.freeweb.hu/rezi/fanni/index_fanni.php
---- Köszönet Tímeának a történetért.
Felemelő számomra, hogy micsoda egyéniségek vannak. Amíg mi egészséges, épkézláb emberek apró bajainkkal nyűglődünk, másnak sajnos minden mozdulattétel egy kínszenvedés, amit sikerként könyvel el, ha megtehette.
VálaszTörlésMély tisztelet a Fannik előtt.
Milyen beteg világban élünk, nem? Győzike megy a tévében, gruppen "élménygyűjtőkkel" van tele a tévé, miközben a valódi hősökről szinte semmit sem hallunk. :(
VálaszTörlésMeghajlok Fanni előtt.