Nem tudunk nyíltan beszélni a halálról

Jó törvényekre és azok szigorú betartására van szükség

Nem tudunk nyíltan beszélni a halálról

VÉLEMÉNY

Úgy tûnik, az eutanázia kérdése Szlovákiában nem nagyon foglalkoztatja sem az orvostársadalmat, sem a lakosságot. Az orvosok nem szívesen beszélnek errõl a témáról. A Pozsonyban megkérdezett onkológusok még a nevük közlését sem engedélyezték.

43 éves orvos: Kár tagadni, tájainkon túl nagy a halál misztériuma. Talán azért (is), mert ritkán szembesülünk vele. A beteg hozzátartozói sincsenek felkészülve a haldokló ellátására, de arra sem, hogy mellette legyenek a végsõ haláltusánál. Igaz, hogy a beteg gyakran álmában sétál át a túlsó partra, vagy amikor csak az orvos, ápolónõ van mellette. Pedig egykoron a haldokló otthonában búcsúzott el szeretteitõl, s a család úgy szervezte az életét, hogy ne maradjon egyedül. Tény az is, hogy a betegek zöme nem is magától a haláltól, hanem a haldoklástól fél, a kínoktól, a fájdalmaktól. Ezek csökkentése viszont az orvos kötelessége. Az orvostudomány eszközeivel általában minden fájdalom enyhíthetõ, nem kell szenvednie a haldoklónak. Ezért ritkán vetõdik fel az orvosokban a kegyes halál gondolata. A beteg ugyanis végig reménykedik abban, hogy állapota visszafordítható. Ám, ha meglennének a törvényes keretek, nem utasítanám vissza a haldokló akaratának teljesítését.

55 éves orvosnõ: Vallási megfontolásból nem értek vele egyet. Egyetlen egy ember sem jogosult arra, hogy életet oltson ki.

Kovács János belgyógyász, Dunaszerdahely: Öt éve dolgozom a belgyógyászat intenzív osztályán, ahol a közvetlen életveszélyben levõket próbáljuk megmenteni. A betegek gyógyítására összpontosítunk, és akkor sem adjuk fel, ha vesztésre állunk. Mindig mindent megteszünk, hogy a beteg a lehetõ legnyugodtabb, legelviselhetõbb körülmények között távozhasson. Fájdalmát csillapítjuk, enyhítjük szenvedéseit. Ezért nem értek egyet az aktív eutanáziával. Senki sem kényszerítheti az orvost a lelkiismeretével, meggyõzõdésével ellentétben álló cselekedetre.

Ronald Suchý baleseti sebész, Dunaszerdahely: Vettem a fáradságot, és áttanulmányoztam a holland törvényt. Nem tetszik. Fõleg a beteg szabad akaratának kinyilvánítása ébreszt bennem kétségeket. Ki dönti el, hogy a beteg képes-e a megfontoltan dönteni? Vajon melyik orvos képes kimondani: ez a végsõ stádium. Huszonhét éves orvosi gyakorlatom alatt ugyanis találkoztam "csodás" gyógyulásokkal. Kezeltünk szánalomból, kegyeletbõl menthetetlennek hitt beteget, akit végül hazaengedtünk – meghalni. Fél év után megjelent, mert mûtétre szorult, a legnagyobb meglepetésünkre azonban hasüregében nyomát sem találtuk az eredeti daganatnak. Ahhoz, hogy az eutanázia véghezvihetõ legyen nagyon pontos és jó törvényekre és azok szigorú betartására van szükség. Állítom, hogy maga a döntés is nagyon nehéz lesz.

Baculák Veronika fõorvos, Dunaszerdahely: Pillanatnyilag a közép-kelet-európai országokban sem a lakosság, sem az orvosok nem érettek arra, hogy tárgyilagosan megvitassák az eutanázia kérdését. Nem tudunk nyíltan beszélni a halálról. Mi pédául csak most kezdjük érvényesíteni a betegek jogait. Ez annyit jelent, hogy megbeszéljük velük a kezelés menetét, és közöljük a beavatkozásokkal járó kockázatot. Ha például elutasítják a vénás katéterezést vagy a vastagbélvizsgálatot, megpróbáljuk meggyõzni, de nem erõszakoskodunk. Tiszteletben tartjuk akaratát. Néhány éve a halálos betegségben szenvedõk hozzátartozóival közüljük a diagnózist, hiszen manapság nagyon fontos, hogy a távozók rendezhessék anyagi ügyeiket, esetleg végrendelkezhessenek. Ha a család felhatalmaz, mi közüljük a beteggel a diagnózist. Több évtizedes pályafutásom alatt viszont azt tapasztaltam, még azok is, akik tudják, hogy menthetetlenek, reménykednek. Az utóbbi években javult a kínok megszüntetésének lehetõsége, s ezért a haláltusa is elviselhetõ(bb). A holland parlament döntése nagy kihívás, ám ismétlem, Szlovákiában sem az orvostársadalom, sem a lakossság nem érett arra, hogy tárgyszerûen vitatkozzon az eutanáziáról. Fel kell rá készülni, de az elsõ perctõl kezdve arra kell törekedni, hogy jó, a vissszaélés lehetõségét kizáró törvények szülessenek.

Forrás: Új Szó - Szlovákiai Magyar Napilap