Élő végakarat

A jogintézmény, amelyet éppen az eutanázia–kérdés könnyítése végett hívtak életre, csaknem egy évtizede működik több fejlett államban. Angol elnevezésének - "living will", vagy "advance directive" - nincs pontos magyar megfelelője, talán "az orvosi kezelésre vonatkozó végakarat" fedi legjobban a fogalmat. Lényege, hogy a nagykorú, beszámítható személy hivatalos iratba foglalva kijelenti: ha bármely okból olyan állapotba jutna, amelyben haldoklása visszafordíthatatlanná válik, nem óhajtja az agóniáját meghosszabbító orvosi kezelések további alkalmazását. Olyan végakaratot tesz tehát, amely nem a vagyontárgyakra, hanem magára a nyilatkozóra vonatkozik. Természetesen nem konkrét szakmai utasítást ad az orvosnak, csupán részt kér a saját teste, illetve élete feletti rendelkezésből.

Hazánkban ezidáig csak Pécsett vizsgálták az „élő végakarat" bevezetésének lehetőségét. A kezdeményezést követő érdemleges eredményt hozó folytatás időközben ugyan elhalt, az összegzés azóta is íróasztal mélyén pihen, de a 90-es évek közepén készült felmérés megállapításai jól mutatják az eutanázia általános dilemmáját.

A szóban forgó felmérés a pécsi orvosegyetem Magatartástudományi Intézete, illetve a pécsi Szocio-Gráf Közvéleménykutató Intézet közös munkája volt. A vizsgálat azért is érdekes, mert hasonló kezdeményezésre azóta sem került sor nálunk, pedig egyre aktuálisabb a probléma, hiszen évente több mint harmicezren halnak meg tumoros megbetegedésben, a szív,-és érrendszeri, illetve agyi katasztrófák miatti halálozások száma szintén kimagasló. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy visszafordíthatatlan kór esetében, amikor a beteget már csak gépek tartják életben, akarja-e vállalni a szenvedést.

A kutatás során ötszáz magyar orvost kérdeztek meg, miként fogadnák olyan jogintézmény bevezetését, amelyben bárki előzetes nyilatkozatot tehet arról, hogy esetleges gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában milyen életmeghosszabbító beavatkozásokat kíván majd elutasítani, illetve akarja-e élete fenntartását végleges cselekvőképtelenségének beállta esetén is? 
A megkérdezett doktorok majd kilenctizede igennel válaszolt arra, joga van-e a betegnek részt vennie a róla hozott, akár életben maradásáról vagy haláláról szóló kezelési döntésekben. A kezelésre vonatkozó előzetes rendelkezés jogi intézményének hazai bevezetéséről viszont már jobban megoszlottak a vélemények. A megkérdezetteknek mintegy hatvan százaléka vélte úgy, hogy szükség lenne erre. Néhány ellenzőben felvetődött a kiszolgáltatott beteggel szembeni visszaélésektől való félelem, vagy az, hogy a végakarat készítését a hozzátartozók anyagi helyzete is befolyásolhatná.

Az eutanázia egyre feszítőbb problémáját a szakértők szerint az orvostudomány, az orvosi technika szédületes iramú fejlődése hozta felszínre. Az esetek többségében ugyanis - bármennyire antihumánusan hangozzék is ez - ma már csak elhatározás (és persze pénz) kérdése, meddig nyújtsák el egy-egy haldoklás folyamatát - a "szép" meghalásra tehát egyre rosszabbak a kilátásaink.

Mindaddig azonban, amíg nálunk főként az egészségügyön belül szemérmes csend, illetve túlnyomó részben visszautasítás övezi az eutanáziát, ezért mindenki olyan módon hal meg, ahogy azt az orvos szakmai szempontból megfelelőnek ítéli. Európa több országában azonban már jóval előbbre járnak, hiszen már megszülettek a törvények az eutanázia szabályozásáról.

Forrás: Weborvos - Erdei Éva