Egyetlen előzés

Szeretnék megosztani egy történetet az emberekkel. Nem írtam neveket, úgy döntöttem, nem lenne túl szép dolog, remélem, nem gond.

Egy volt barátommal történt nemrégiben. Jóban voltunk, egy iskolába jártunk, vidám fiú volt, mindenki szerette őt, én is kedveltem, hogy ne kedveltem volna, mikor annyit segített nekem. Aztán az útjaink elváltak, mikor kijártuk az iskolát, azóta párszor láttam a buszon, odaintegetett nekem mindig kedvesen, egészen helyes fiú lett belőle.

És nemrég hallom, hogy meghalt az édesapja. Egy fatális véletlen, egy kanyarban előző felelőtlen vezető, szegény férfi nem tehetett semmit, ártatlan áldozat lett.

Hogy kiket hagyott hátra? Ők az igazi áldozatok. Egy feleséget és két fiút, akik előtt még az egész élet ott áll. Vagy csak állt. Az édesanyjuk ugyanis ágyhoz van kötve, súlyos gerincproblémái vannak, nem tudja ellátni magát, gondozásra szorul ő is, kórházban van, alig életben.

A két fiút ellátja egy ideig a két megmaradt nagyszülő, de meddig? A barátom öccse alig öt éves, mégis tisztában van a dolgok komolyságával. A bátyja pedig kezd tönkremenni a családja széthullásába. Rossz bandába keveredett, mikor látom a buszon, alig ismer meg, és igazság szerint én is alig ismerem meg őt.

Az édesanya élet és halál között van, gépek tartják életben.

Ha le lehetne kapcsolni a gépeket, és átküldeni a remélhetőleg jobblétbe, helyes döntés lenne e elvenni a két fiútól a tudatot, hogy az anyjuk életben van, ha nem is az anyjuk már többé? Vagy csak ront a helyzeten, hogy itt van még, miközben már nincsen itt?

Lehet e még valahogyan segíteni a barátomon? Az öccsének is ez lesz a sorsa, mint neki? Mi lesz, ha a nagyszülők már nem lesznek ott nekik?

Annak a vezetőnek csak fél percet kellett volna várnia, hogy nyugodtan előzhessen, akkor most nem lennének ebben a helyzetben a fiúk. Ott lenne nekik a tisztességesen dolgozó apjuk, hogy megóvja őket a testi-lelki sérüléstől. De nincsen... az anyjukat elvenni mennyire lenne helyes cselekedet?

Köszönöm a lehetőséget, hogy megoszthattam ezt veletek.

Köszönet L-nek, hogy megírta a történetet.