Még egy nap; Kegyetlen halál, kényszerabortusz

Sziasztok,

I./

Két dolog miatt következett be tegnapi „korai magömlésem”:-) idézve Kapin olvasótársunkat.
Egyrészt annyi olvasó szembesül a való világban Andriséhoz hasonló szörnyűségekkel, hogy bármennyire is bíztam célkitűzésem tisztaságában, egyre inkább kezdtem magam egy aberrált, pszichopata beteg állatnak képzelni, amire rátett egy lapáttal az is, hogy a fejembe szállt a potenciális „szektavezéri” dicsőség lehetősége. Valljuk be, elég bizarr, amint egy átlagos budapesti illetőségű férfi első kérdése reggel az ágyban:- Lehet, hogy ma vallást alapítok? Feleségem az éjjeliszekrényen tornyosuló kifizetetlen számlákra pillantott, majd kikászálódott megnézni, hogy van-e még aznapra kivasalt kényszerzubbonyom (most nekem ne gyertek azzal, hogy vajon milyen lenne Andris vallása? - meg: - Andris, alapíts nekünk vallást!- mert tízezer komment fölött még elcsábulok, aztán meg hogy festene a fullextrás, hangvezérléses ágy makettje a falusi templomtornyok csúcsán?:-))

II./

Andrissal és a még rosszabb egészségügyi helyzetben lévőkkel kapcsolatban is késhegyre menő vitákat folytattatok, vajon jogunk van-e elvenni az életüket? Felmerült az abortusz is néhány kommentben. Szerencsémre soha sem kerültem abba a helyzetbe, hogy bármilyen szempontból egy ilyen döntés meghozatalában részt kellett volna, hogy vegyek. Mivel az egészben a legkegyetlenebb az, hogy abban a döntésben éppen annak nincs szavazati joga, akinek az életéről szól.

Sokan kértétek, hogy adjak Andrisról jelt. Tegnap az interneten megpróbáltam megkeresni egy apró jelet, amit korábban kitettem. Döbbenten tapasztaltam, hogy nincs meg. Törölték. Nem helyhiány miatt, hanem mert nem találták életképesnek. Egy Bizottság meghozta az erről szóló megfellebezhetetlen döntését. „Andrist”, vagyis engem az eljárásról nem értesítettek, holott egy e-mail elküldésével mindezt megtehették volna. Most előáll az a faramuci helyzet, hogy a Bizottság kényszerabortusz-bizottság-e, avagy kivégzőosztag. Nevezzük egyszerűen Tajgetosz Bizottságnak. Mert pro forma a döntés jogerőre emelkedésének dátuma korábbi, mint a halálra készülő Andris élete utolsó két hetének első napja. Formailag kétségkívül betartotta a Tajgetosz Bizottság a törvény utolsó apróbetűjét is, mint ahogy a mintabürokrata Eichmann is a nürnbergi törvények előírásai szerint járt el. Az, hogy a szabad internet szokásjogának szellemiségével mindez mennyire egyeztethető össze, mindenki jogérzékére bízom.

A harmincas évek Szovjetuniójában a lexikon előfizetőknek oldalszám megjelöléssel kipostázták, hogy melyik kegyvesztett elvtársat kell a fényképről kiretusálni, a szócikkből törölni, netán egész oldalakat kitépni. És a törvénytisztelő lexikonelőfizetők mindennek szorgalmasan eleget tettek, mert az ellenőrök Nagy Fekete Autókkal jártak terepszemlézni.

Andrisnak a sztorijai és a szabad akarata volt az egyetlen fegyvere. A méltósága. Hogy szólhatott hozzátok. A Tajgetosz Bizottság egyirányúsította internetét. Megölte, mielőtt megszülethetett. Ha bármit is lementettetek, azonnal töröljétek. Emlékeitekből is, mert jönnek a Nagy Testvér Emberei és egy fáin kis „önkéntes” lobotómia lesz a nóta vége. Nem az 1948-ból vizionált 1984-ben, hanem az Úr kétezerkilencedik esztendejében.

Üdvözlettel:
„Andris”