Még négy nap; Az első csók íze

Hát, nekem rágóízű. És az émelyítően édeskés fajtából. Amitől a fogorvosokat még a hideg rázta ki, mert akkor még cukorral és nem édesítővel gyártották a rágót. De az az íz nagyon beégett az emlékezetembe. Hetedikes voltam, a lány meg hatodikos. Jártunk, gondoltam én. Koripályás kapcsolat. Alacsony, rövidhajú, vagány kiscsaj, Párizsi becenévvel, vagy inkább gúnynévvel, amit nagyon rühellt és nem is illett hozzá, csak rímelt a nevére. Szóval, aki fel akarta idegesíteni, így szólította. Nyolc után zárt a koripálya, nagy pelyhekben hullott a hó, mondhatni tömény giccs, pedig mégse. Aztán felnőtt fejjel hallottam, hogy sokan már az oviban az asztal alatt bőszen smároltak, de az olyan gyerekes dolog. Én meg azt hittem, hogy az enyém már igazi kamasz smár. Rendesen van csajom, hízott a májam. Pedig még azt se tudtam, hogy forgatni kell a nyelvet (és ő sem, hiába blöffölt, hogy neki már volt fiúja) de annak ellenére kurvajó érzés volt. Az egésznek a kémiája, meg ahogy dobogott a szívem ezerrel, valamint, hogy mindezt olyan minőségi előrelépésnek éreztem: - Most már nem vagyok gyerek!- gondoltam önteltséggel vegyes izgalommal. Mint a szüleink, amikor lecserélték a Zastavákat meg a Zsigulikat Golfra meg Opel Kadettre, vagy mostanság amikor csomóan végleg átmigrálnak az Iwiwről a Facebookra. Közbe persze ugyanolyan kis porbafingó maradtam, de eljátszottuk ezt a lájtos felnőttesdit, na meg a kocsi és a közösségi szájt cserétől se lesz senkiből új ember, de egy röpke önámításnak megteszi. Aztán pár napra rá szakítottunk. „Közös megegyezéssel”. Megbeszéltük, hogy „maradjunk inkább barátok”. Más suliba jártunk, csak a koripálya hozott minket össze. Kb. rá 15 évre láttam újra és nem ismert meg. Egy picit szarul esett a dolog, de valahol élveztem is, mert nem voltam benne biztos, hogy tényleg nem ismer meg, vagy nagyon profin játssza a hülyét. Meg aztán miről dumáltunk volna? A műmálnaízű cigarettarágók bódulatát úgyse adta volna vissza semmi.

A biztonsági rágózáshoz hasonlóan lehet, hogy az egészséges cigiig is eljut az emberiség? Mert, hogy a cigizéssel is az az egyik gond, mint a rágózással, hogy meglehetősen erotikus. Ahogy Greta Garbo ábrándos tekintettel szippantott a hosszú szipkából a maga őrjítően dögös, arisztokratikus módján, vagy arról már nem is beszélve, amikor az alul alulöltözött Sharon Stone az Elemi ösztönökben eregette buján a füstkarikákat. Hát, mit mondjak, egy perc alatt jobban megizzasztotta az ügyészt, mint a mi Kulcsárunk az egész eljárás során. És a bagózás férfiaknál is macsós. Gondoljunk csak Bruce Willisre, amint a Die Hardokban keménykedik cigivel a szája szélén. Szóval a forma az evidens, csak át kellene tölteni a tartalmat mondjuk egzotikus helyeken megtöltött hegyi levegővel. Na, azzal lehetne csak kaszálni. Végtére is az ásványvízbiznisz is hogy szárnyal. Ha már így is úgy is felfoghatatlan mennyiségben palackozzák az Eviant fenn magasan a festői szépségű észak-francia Alpokban, akkor nem lenne nagy kunszt ugyanott kompresszorral tölteni a hegyi levegőt vékony kis nyolc centis rudacskákba? És az Evian Light persze csak az egyik termék a sok közül. A mi brandunk lenne a Kékes, az erős hazai, a magyar-portugál örök barátság jegyében Louis Figo portréjával díszítve, ha már a Szentkirályi ásványvizünkön úgyis ott virít. Amerikai filmsztárok, orosz oligarchák és olajsejkek, mint a bor- és szivar kuriózumokat, vásárolhatnának dollár tízezrekért egy-egy szál North-, meg South Polt, a sarkpontokon töltött, garantáltan jegesmedve és pingvinfingmentes, sűrített levegős cigit:-). Pár ügyes mérnökember megtervezi a „hús-vér” cigarettára megtévesztően hasonlító hüvelyt, ami mint a „rendes” cigi, néhány perc szívás után ürül csikké. Végtére is, e-cigaretta már létezik is, mindez pusztán egy kis utófejlesztés kérdése. És mióta az amerikai munkásosztály zömében Kínában állomásozik, a gyártás meg a globális terjesztés is filléres tétel, különösen a várható busás haszonhoz viszonyítva. Csak a marketingre kell egy vastagabb tételt megelőlegezni, de hát mire valók a bankok? Egy ilyen aranytojást tojó tyúk finanszírozására, globális válság ide, vagy oda, biztos soronkívüli kockázatelemzést követően, csettintésre folyósítanának hitelt. Lehet, hogy nemsoká David Beckham Marlboro cowboy lesz? Na, ezt az élményt meghagyom nektek. Ugye milyen egyszerűen hangzik? Hajrá, durrantsatok a nullás lisztbe külön-külön, vagy akár együtt, gründoljatok céget és legyetek milliárdosok, én pedig „rohanok” sportolni: -).