Tegnap eljöttek egyik unokanővéremék elbúcsúzni. Bármennyire is erőltettük a jópofizást, sírdogálás lett a vége. Három éves kislánya csodálkozva kérdezte:
- Miért síjtok, nem pucoltok hagymát?
Tökéletes kérdés. Ezen önkéntelenül nevetgéltünk. Mondtam, hogy becézzék Hagymácskának, így majd rám is gondolnak. Utólag, nem biztos, hogy bölcs dolog volt egy kisgyerekre ezt a gyászos terhet ráakasztani. De majd a szülei eldöntik, hogy csak tapintatból bólintottak-e rá az ötletemre.
Úgy látom, ezúttal próbáltál hiteles lenni a sok negativ komment hatására.
VálaszTörlésBaki: ezek szerint mégsem titokban szervezed a halálodat, ha már a rokonság is búcsúzkodni megy hozzád. Morbid, nagyon morbid.
Hátha a 10 nap alatt kerül néhány barátod is itt aki hozzászól a bejegyzésedhez.
Szerintem ez a kísérlet befulladt.
VálaszTörlésSzerintem is a végét járja! :(
VálaszTörlésHagymácskát azért puszilom!:))
Tökéletesen mindegy, hogy igaz vagy hamis.
VálaszTörlésOlvasom és gondolkodtat, megmutat és rávilágít.Még a negatív is valami.Érzések és gondolatok...embereké,Andrisé és a tiétek.
Úgy érzem magam, mint egy jól megszerkesztett labirintusban.
El vagyok veszve,keresem a kiutat, de nem félek, mert tudom, valahol, valaki meg fogja találni.
Furán érzem magam, ha ezt olvasom. Érzelmileg instabil vagyok, könnyen elérzékenyülök, és ez a blog felzaklat.
VálaszTörlésNem tudom, igaz e, a fenébe is, lehet egy nagy humbug is. És ha az? Mindenféleképpen érdekes megvilágításba helyez bizonyos dolgokat, nem csak az eutanáziával kapcsolatban, de minden mással is, ami az életet életté teszi.
Ha igaz, akkor pedig érdekes gondolat blogban tudosítani az utolsó két hetet.
Sok szerencsét/kitartást mindenhez :)
Hello,
VálaszTörlésarra a kérdésre, hogy miért 14 nap, még nem érkezett válasz! Talán egyesek azt gondolják, hogy ez teljesen lényegtelen, de ez határozza meg a várakozás és a fennmaradt idő átélésének lényegét. Miért kell várni, és miért pont 14 nap?
Mert így döntött, azért 14 nap. Neki ez a bakancslistája. /olvassátok csak blogként. úgy mint más blogot, ahol bármi lehet kitaláció, és bármi lehet igaz. itt is ez a helyzet, nem kell rá nagyobb hangsúlyt fektetni mint másra. a témaválasztás érdekes..szerintem mégsem a halálon van a hangsúly, hiszen nem arról ír. meghalni úgyis meghal mindenki, csak itt éppenséggel ki van tűzve az időpont. ami változhat is nála. ember tervez,isten végez. /
VálaszTörléstökéletesen egyetértek queennel. pontosan azt írta le, amit én is gondolok.
VálaszTörlésJancsika, láthatod, reakció csak a nyálazó kommentekre van. Akinek gerince van az vállalja önmagát, a kritikát elviseli sőt mi több: nem tér ki előle.
VálaszTörlésSokan hasonlították az Andris sorsát Nick Vujicic sorsához, na azt én is kifogásolom. Nemcsak azért mert ő így született és sosem tapasztalta meg az épkézláb emberek szabadságát, hanem egyébért is: ő vállalja az arcát, a személyazonosságát ebben az állapotában is. Andris ettől igencsak messze áll, pedig minden lehetősége meg volna rá.
Ebből jócskán lehet következtetni, hogy ő hál'Isten minden bizonnyal szintén épkézláb ember mint mi, csak valamiért nagyon jól esik neki ha sajnálkozó, bátorító meg mindenféle üzeneteket olvashat a fantázia történeteire.
Rita, te meg mi a fiszfaszomat rugózol még mindig ezen a vállalja-föl-az-arcát témán? Hm? Te akarnád ilyen állapotban? Naugye!
VálaszTörlésA másik meg, hogy jólenne már ha végre leszakadnátok erről a végtaghiányos jugoszláv (nem kérek cinikus kiigazításokat, geopolitikai ismereteim rendben vannak) pasiról végre, mert bár minden elismerésem a kitartásáé, meg minden; de kevés irritálóbb dolgot tudok elképzelni annál, hogy efféle bezzeg-esetekkel példálózzanak vadidegenek, miközben én magatehetetlenül döglök a szobámban.
VálaszTörlésNem vagyunk egyformák, és az életerőt, reményt, akaratot, kitartást nem azonos mértékben kapjuk meg az elején.
Van aki bármily közel is van ahhoz, hogy talpra álljon, mégsem tud érte harcolni.
Jól kifakadtál kedves :D
VálaszTörlésÉn bizony vállalnám, sőt a nevemet is vállalom amit látok, te nem teszed.
De mondom, jól kifakadtál... :P
Amúgy meg ha szoktál borozgatni Andrissal, akkor mostanáig hol voltál a kommentelők közül? - utalok a másik bejegyzésed kommentjére...
VálaszTörlésAkkor Andris most Geisha Mermaid is? lásd: "...miközben én magatehetetlenül döglök a szobámban. "
Sikerült kihúznom a dugót végre?:))
Tudjátok mit?
VálaszTörlésEgy nagy hülyeség az egész!
Kitaláció!
Igaza van Ritának, majd ha felvállalja önmagát és kitesz egy képet, akkor elhiszem ezt a történetet, addig sajnos nem megy!
Kitesz egy képet :P Valakiét :))
VálaszTörlésLátod, mostmár régi barátja is van neki... kiprovokáljuk belőle :D
Nagy szívatás az egész!
VálaszTörlésPersze inkább az legyen!
Én egy szavát se hiszem! De azért Hagymácskát puszilom!:))
Tényleg érdekes, hogy már ketten is vannak!:((
VálaszTörlésRita,ne csak egy esetet nezz,ne csak egy vegtaghianyos,am jokepü es önmagat ellatni kepes(!)emberrel peldalozz,mert van olyan ember is,aki bizony jobban jart volna ha ott hal szörnyet a balesetben.
VálaszTörlésNezz utana a youtube-on Jacqueline Saburido-nak!Te szeretnel igy elni?Hogy igy nezel ki?Hogy nap mint nap remalmaid es fajdalmaid vannak?Hogy nem tudnak rajtad segiteni,es az allapotod nemhogy nem javul,meg romlik is?
Es miert nem lehet felfogni,hogy aki vegtagok nelkül,vagy pl vakon születik,annak az termeszetes,megha nem is öröm persze.Ez a vegtagnelküli fiu olyan ügyesen hasznalja csonka testreszeit,ahogyan mi sosem tudnank,mint ahogyan a vakok is ügyesen tajekozodnak,olvasnak,mi nyilvan erre is keptelenek lennenk.Pedig a vegtagjainkat,vagy a latasunkat elvesziteni meg nem is lenne olyan borzalmas,mint lebenulni.
Egyszer olvastam egy cikket egy amerikai fiurol,20 ev körüli volt,a nevet sajnos nem tudom.A kepen egy jokepü,kisportolt testü srac volt.....labak nelkül,egy karral.Reszegen elaludt a sineken,es egy emberi roncskent tert magahoz.De proteziseket hasznalt,azokbol is a legmodernebbeket,tehat sportolt,stb,csakhat robotlaba volt es kampos keze.Volt baratnöje(!),hiszem jokepü volt,eshat a ferfiassaga is rendben volt ugye,nem mint egy bena embernek.Söt,egy vegtagproteziseket gyarto cegnek kezdett el dolgozni,hogy fejlesszek azokat.
Hatalmas különbseg,hogy valaki kepes-e mozogni.
Nekem se lenne kedvem ugy elni hogy valaki masnak kell kitörölnie a s***emet.Mar bocsanat a kifejezesert,csak azt hiszem egyesek nem gondolnak bele abba,mit is jelent benanak es kiszolgaltatottnak lenni.
Persze,lehet hogy atveres az egesz,de azt mar irtam maskor is,inkabb ugy legyen,mintsem hogy meghaljon valaki!!!
Fenntartható-e az érdeklődés 14 napon át? Van-e még bennünk annyi együttérzés, hogy végigkísérjünk valakit az utolsó 14 napján, akkor is, ha ismeretlen számunkra? Érdekelnek-e még a történetei és az érzései? Tudjuk-e még tiszteletben tartani a döntését és nem itélkezni? Ezek a valódi kérdések, nem pedig az, hogy igaz-e vagy sem...
VálaszTörlésÁgnes, ugyanazt ismételted majdnem amit én is írtam a végtaghiányos férfiról. Nem olvastál elég figyelmesen. Lásd: "Sokan hasonlították az Andris sorsát Nick Vujicic sorsához, na azt én is kifogásolom. Nemcsak azért mert ő így született és sosem tapasztalta meg az épkézláb emberek szabadságát..." - ezt írtam én is.
VálaszTörlésS akkor a folytatást is olvasd el kérlek ismét.
Amúgy nem csak egy esetet nézek. Ápolónőként látok többet is, nem kell a youtube-hoz fordulnom rémlátványokért. Szerinted/szerintetek miért nem veszem be ezt az egész mesét?
Mert van némi tapasztalatom az abszolút magatehetetlen emberek lelkivilágát illetően. Messzemenően nem ilyen szervezett történeteket adnak elő! És még egyéb jelenségek is árulkodnak, de nagyon.
mi lenne ha máshol és mást fikáznátok? nem muszáj olvasni ezt a blogot! ne kínozzátok már ennyire magatokat!
VálaszTörlésHuhh, milyen lehet egy ilyen családi búcsú összejövetel? Végülis olyan, mint egy haldoklót utoljára meglátogatni, az is kemény. Olvastam, hogy a napokban Svájcban egy idős zeneszerző és felesége egy Euthanasia klinikán a felnőtt gyerekeik előtt kapták meg a halálos adag mérget.
VálaszTörlésRita, nem hinném, hogy ez a Geisha Mermaid ugyanaz lenni mint Andris. Még ha Andris kamuzik is, ettől elegánsabbak a bejegyzései. Ne vedd sértésnek, de én a helyébe már lehet, hogy régesrég kimoderáltattalak volna:-). Előbb nézném a te egyik kamu karakterednek ezt a srácot, vagy lányt, hogy megerősíthesd a már megbocsáss, de meglehetősen erőszakosan leleplezésre törekvő elméleted. Persze nem biztos, hogy igazam van és remélem nincs harag. Ha meg nincs igazam, akkor a Kispál dal idézettel még nem mondta az illető, hogy Andris személyes ismerőse lenne.
Véleményem szerint nem az a kérdés, hogy András igazat ír-e (illetve nem ez az elsődleges kérdés). Rátapintott egy problémára, ami már régóta napirenden van. Nevezetesen arra, hogy aki szeretne méltósággal meghalni, úgy amit ő tart méltóságnak, annak erre legkevésbé sincsen lehetősége. Az egészségügyi törvény ugyan rendezi, hogy hogyan lehet életmentő/fenntartó beavatkozásokat visszautasítani (passzív eutanázia), de nem ad választ arra, hogy mi van azzal, aki evvel magát akár több napos kínszenvedéssel teli halálnak teszi ki. Sőt, a meglévő szabályok sem töltik be a funkciójukat: jelenleg végzünk egy felmérést az országos egészségügyi intézményekben, amiből az derül ki, hogy az elmúlt 7 évben egyszer sem került sor passzív eutanáziára. Ugyanakkor beszámolókból tudható, hogy vannak helyzetek, amikor lekapcsolnak embereket a gépről, anélkül, hogy ők döntöttek volna így(www.index.hu/video/2009/04/19/eutanazia/), persze valószínűsíthetően legtöbbször emberségből. Nem azt akarom mondani, hogy így vagy úgy kellene dönteni ilyen vagy olyan helyzetben: éppen ez a kérdés lényege szerintem - minden helyzet egyedi, minden döntés egyedi és senki másnak nincs joga arról dönteni, hogy mit kezdjünk az életünkkel, halálunkkal csak magunknak. Az állam feladatát én itt abban látom, hogy megfelelően rendezze a szabályokat, azért, hogy védje is az életet, de engedje az embereket szabadon dönteni a saját halálukról.
VálaszTörlésKapronczay Stefánia
TASZ
A kép dolog nekem mindenhogyan sántít.Ha kamu a blog,akkor azért nem tesz fel képet,ha pedig igaz akkor azért.Jobb lenne ha mindenki elfogadná,hogy ez egy ilyen blog.Lehet,hogy soha nem derül ki,hogy mi igaz ebből az egészből. Na és akkor? Aki ennyire biztos benne,hogy kamu,az minek olvassa? Én sem vagyok biztos benne,hogy a történet valós,de ez számomra nem is fontos annyira.Ha kiderülne,hogy hazugság az egész,akkor is olvasnám,mert miért ne?Lehet,hogy ő csak arra kíváncsi,hogy mi az emberek véleménye az eutanáziáról.(Bár ahogy észrevettem,ez itt a kommentekben már rég nem arról szól.)
VálaszTörlésDe azért elképesztő,hogy vannak olyanok akik színvallásra próbálják kényszeríteni szerencsétlent. :D
Ferenc, nincs harag, nyugi. Itt vélemények hangznak el, amihez mindenkinek joga van...ha meg nincs, így van, ki kell bannolni :)
VálaszTörlésHappiness, az elképesztő az, hogy valaki egy igencsak súlyos és morbid témán szórakozik. Távolról sem az a lényege a blognak, hogy helyes-e az eutanázia alkalmazása vagy sem - erre vannak lényegeseben profibb, megkérdőjelezhetetlen oldalak, - itt a sorok között más van elrejtve.
Értelek Rita.Itt az a gond,hogy pont azokra a kérdésekre nem kapunk választ,amik érdekelnek minket.Pedig ha részletesebben mesélne a történtekről,akkor nem lenne ennyi kételkedő.De persze ez egy valós blog esetén tényleg nem kis kérés.Így hát marad nekünk a találgatás és mindenki eldöntheti,hogy igaz történet vagy csak egy mese.De nem látom be,hogy valaki miért "szórakozna" ezzel.
VálaszTörlés"Happiness, az elképesztő az, hogy valaki egy igencsak súlyos és morbid témán szórakozik"
VálaszTörlésRita, ki szórakozik itt ezzel a valóban súlyos és morbid témával? Andris nem, még ha kamuzik is. Leírta az állapotát, ami akár kitalált is lehet, de semmi olyat nem írt, ami ellenségessé, vagy nevetségessé tenné a hozzá hasonló helyzetben lévőket. Ellenkezőleg, nagyon is emberi, esendő, szerethető módon ábrázolja, legalábbis szerintem, és ebben a többi kommentárt író is szinte kivétel nélkül egyetért, ahogy olvasom a blogot. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy Begnini az Élet szép cimű, némileg provokatív, ám nagyon szívhez szóló holokauszt filmjével a holokauszt áldozatokon szórakozna morbid módon.
Számomra a névvel és szervezettel író Kapronczay Stefánia tűnik nagyon is hitelesnek és hál' istennek megértőnek, mint a legtöbb kommentelő, pedig ő konkrét adatokat is ír. Szakmailag is foglalkozik a kérdéssel.
Mint írod, ápolónő vagy, miért nem tudod elfogadni, hogy a blogíró egy valós problémával foglalkozik, amiből esetleg te is meríthetsz ötletet ha valakinek konkrétan segítesz? Elhiszem azt is, hogy mint írtad, az általad megismert súlyos betegek nem ilyenek, ettől még lehet egy csodabogár is közöttük, mint Andris, de ha még sincs így és valamiért kamuzik, azt az egyet kizártnak tartom, hogy mindezt azért teszi, mert kiröhögi az ilyen magatehetetlen embereket. Akkor nem írná le ilyen szerethetőnek.
Kapronczay Stefánia a
Bocs, azt a Kapronczay Stefániát a végére véletlenül copy pasteztem, csak a kommentemben belülre akartam természetesen nem ő írta ezt a kommentet.
VálaszTörlésHello,
VálaszTörlésalapjáraton úgy kell hozzáállni a dologhoz, hogy igaz, mert különben nincs értelme itt időt veszíteni.
Ha ez csak simán egy könyv lenne, amihez nem lehet hozzászólni, akkor azt mondom, hogy ez egy olyan történet, amit mindenki saját filozófiája alapján értékel. De itt feltehetjük kérdéseinket és eszmét cserélhetünk, sőt eleinte az író is közbeszólt. Ha vége lesz ennek az egésznek mindenki találgathat kedvére, de most még van 10 nap arra, hogy "Andris" elmondja, hogy mi a célja ezzel, hacsak nem az, hogy találgatásainkon szórakozik.
Mindenkit más szempontból érdekel ez a dolog, ha már itt van és követi. Újra felteszem a kérdésemet, abban a reményben, hogy választ kapok rá: Miért kell várni? Mindegy, hogy 14 nap vagy bármennyi, de itt pontos idő lett meghatározva. Tehát ennek valamilyen jelentősége van. Gondoljatok bele, ha tudnátok pontosan mikor haltok meg hogy élnétek tovább!!?? Egész más szempontból látnánk a világot, ha előre tudnánk mikor lesz vége! Ez egy külön lelki állapotot igényel. Ennek a megértése és jobb átérzése érdekében, hogy jobban megértsük min megy keresztül szeretném megtudni a "miért"-et.
Kedves Andris!
VálaszTörlésHa a következö 10 napot egeszseges emberkent tölthetned,mit csinalnal?Hova mennel?Kikkel töltened?Van valami,amit esetleg sosem probaltal,pedig mindig is izgatott,vagy egy hely,ahova szerettel volna eljutni,de sosem sikerült?
Agi
Sziasztok.
VálaszTörlésKedves Jancsika, az időpont az ami, nekem kell alkalmazkodni, mert nekem tesznek szívességet. Hogy miért pont két hét? Ekkora született meg a végleges elhatározásom a blogírásról, a két hét kerek dátum, de pusztán ennyi. A vég végleges leges dátumáról már korábban tudok. Ha misztikusabb, kevésbé banális választ vártál, sajnos ki kell ábrándítsalak.
Kedves Ágnes, kérdésed kedves, de az ilyesmin már túllptem, nincs értelme spekulálnom rajta, hisz nincs rá esély. Inkább olyasmikre vágyom, ami nektek épeknek is lehetetlen. Olyan emberekkel találkozni, akik már nincsennek köztünk, mit tennék másképp, ha újra abbban a helyzetben lennék a múltban. Ha utaznék, annak a helyszínét sem racionális céllal választanám. Megnézném a sarki naplementét. És ha hajóval utaznék, magammal vinném Ritát, ha netán egy megvadult cet fel akarná fordítani a hajót, akkor ő biztosan lehurrogná, hogy mit is akar, hiszen csak egy felfuvalkodott ebihal és nem egy hatalmas bálna:-).
Látjátok, amint tudok most is válaszolok, nem csak eleinte.
Mindenkit üdvözlök.
Andris
:DDD
VálaszTörlésKedves Andris, lenne egy kérdésem:
VálaszTörlésha egészséges lennél, miben látnád az élet értelmét?
Kedves Andris!
VálaszTörlésMeghallgattam multkor a Peter Seeger dalt,meg nem hallottam sosem,de tetszett.A könyvet is el fogom olvasni mihelyt megszerzem.
Nemetorszagban elek,es igy nem tudom azonnal kiolvasni.Amikor arra gondoltam,kesö lesz mire kiolvasom,mert nem mondhatom el neked hogy tetszett,elsirtam magam:,(
Na jo,nem mintha szamitana en mit gondolok:(
En mondjuk jobb örülnek ha kiderülne,hogy egy jofej fiu szivat minket,mert en szivesen leveleztem volna Veled:(
A Ponyvaregenyt pedig termeszetesen ismerem:)
"Ne strapald magad azzal,hogy dicsered a kavemat,jo?Pontosan tudom hogy milyen jo mert en veszem!Ha Bonnie vasarol,ö szart vesz,en azert veszem a dragat mert adok az elvezetre.
De most nem ez a legföbb gondom.Nem az,hogy milyen a kave a konyhamban,hanem a halott nigger a garazsomban.
Kerdezek valamit:amikor behajtottatok,lattatok olyan tablat,hogy nigger hullatarolo?
-Tudhatod hogy nem lattunk!
Lattal olyan tablat a hazam elött hogy nigger hullatarolo?
-Nem,nem lattam.
Es tudod,hogy miert nem lattal?
-Miert?
Mert nincs ilyen tabla,mert nem tarolok nigger hullakat,baszd meg,azert nem.":D
Agi
Ez az egész történet - akár valós, akár fiktív - az élet/az emberi létezés értelméről szól.
VálaszTörlésKedves András!
VálaszTörlésBlogodat olvasva legkedvesebb Popper Péterem jutott eszembe, szeretném öt idézni:)
1.§ Jól képzett öngyilkos soha még célzást sem tesz öngyilkossági tervére. Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el ismerösei körében:
Amig él: "Csak jártatja a száját, ugysem meri megtenni!" Amikor meghalt: "De sokáig lamentált szegény, amig rászánta magát!'
Halálunk mindenkinek legyen meglepetés, életünk frappáns zárópoénja.
2.§ Soha nem szabad bucsulevelet irni. (esetedben ez a blog, ugyebár...)A bucsulevél hiteltelenné teszi életünket és halálunkat.....gyanuba kerülünk, hogy ezen a primitiv módon még egy kicsit tovább akarunk élni.
....
8.§ Az elkeseredettség, a kétségbeesés a legkevésbé alkalmas lelkiállapot arra, hogy befejezzük életünket. Ilyenkor csak a dilettánsok követnek el öngyilkosságot. E szabály hátterében a következö meggondolás lappang:
Materialisták számára:Életünk ritmusosan lélegzik, mint minden, ami él.Van dagálya és apálya, felemelkedése és alázuhanása.Látünket a paradoxon nagy törvénye szabályozza, amely azt tanitja, hohy minnél nagyobb erövel taszitanak a körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtóerö, és elöbb-utóbb érvényesül.Áppen ugy, mint amikor egy parafadugót nyomunk viz alá.Ezért aki a kétségbeesés mélypontján öli meg magát, bizonytalan szivvel lép ki az életböl, mert sejti, hogy a dolgok közeledöen jóra fordulásáról mond le.
Idealisták számára:Végül mégsem lehet tudni, hogy nincs-e a dolgoknak odaát folytatása.S minden vallás és misztika egyetért abban, hogy változtatni- önmagunkon, kapcsolatainkon, érzelmi állapotainkon- csak itt, e földi életben lehet. A tulsó sikon csak szemlélet van és megitélés. Ezért a dilettáns öngyilkos a leggonoszabb csapdába esik bele: éppen azt az elviselhetetlen lelkiállapotot konzerválja idötlen idökre, ami elöl az öngyilkosságba menekült. Ugy marad.
9.§ Ezért akkor kell megölni magunkat, amikor elégedettek és boldogok vagyunk.Egyedül ez az öngyilkosság hiteles, mert bizonyitja, hogy nem gyávaságból, menekülésképpen vagy önutálattól sarkantyuzva távozunk az élök sorából, hanem azért, mert megvetjük az életet amugy egészében, örömeivel és sikerajándékaival egyetemben. Az ilyen öngyilkosságot soha nem bánjuk meg, és példaképpé válhatunk minden idök utánunk következö öngyilkosai számára."
Popper Péter:Hogyan öljük meg magunkat?
Zsuzsa
Zsuzsa, ez ász volt részedről :)
VálaszTörlésEgy történelemtanárom mondta: a "mi lett volna ha..." a történelemben értelmetlen kérdés. Mégis érdekel a válasz.
VálaszTörlésAndris, mit tennél másképpen, ha újra ugyanabban a helyzetben lennél a múltban?
Gondolom azt a napot, amelyiken a baleset érte, átaludná......
VálaszTörlésKedves Atsegitö!
VálaszTörlés(aki minden bizonnyal olvasod soraim, mert segited vinni a blogot is)
Eutanazia - en sem erte, sem ellene nem vagyok. De nekem nem is kell allast foglalnom, de neked igen.
Tehat Kedves Atsegitö, te hogyan erzed magad arra keszülve, hogy ezt a szamodra kedves (remelhetöleg) embert megölöd?
Hello Andris,
VálaszTörlésköszönöm, hogy vetted a fáradtságot és válaszoltál. Nem vártam meghökkentő, különleges, misztikus rejtélyre, csak arra, hogy te válaszolj rá és ne a többiek találgatását keljen olvasni.
Én bízom benne, hogy a végén még lesz egy jó nagy poén (mondani való), ami übereli a téma komolyságát és senkinek sem kell meghalnia ahhoz, hogy bővítsük létünk filozófiáját!
Kedves Andris, ha most találna rád a szerelem, és lenne egy barátnőd, döntésed megváltozna? Egyáltalán van olyan dolog, ami miatt változtatnál? Persze ami elérhető, kézzel fogható. A másik kérdésem pedig az, hogy gondolsz arra, hogy ha elmész, milyen fájdalmat okozol a szeretteidnek? Úgy veszem észre, blogodon keresztül is nagyon sokan megkedveltek.
VálaszTörlésVÁROM válaszod!
Edina
Andris, ne vedd magadra, de a kommentek (főleg az elsők) kihozták belőlem: gyűlölöm az önsajnálkozást. Szerintem mindenki tehet azért, amit az élettől kap. Egy baleset, egy épkézláb, boldog élet, mi vagyunk azok, akik alakítják a sorsunkat. Igen, Andris, szerintem Te választottad, lehet, hogy azért, mert így bünhődsz valamiért, lehet, hogy azért, mert a halállal kell szembenézned - nem tudom, de ez nem is fontos számomra.
VálaszTörlésHa valakivel példálózni akarok, az Jánoska, egy most 29 éves fiú, akivel 10 éves koromban ismerkedtem meg. Fiú, mert nem adatott meg neki, hogy felnőjön, pedig él. Ő nem választhatta a halált, hiszen a tudata megmaradt egy másfél éves színtjén. A mai napig pelenkázzák, sosem tanult meg magától enni, beszélni. De egy valamit tud: azzal a gyermeki fejével felismeri az élet szépségét, és mosolyog a világra.
Tudod, Andris, ha csak egyikőtöket szabadna sajnálnom, akkor nem téged választanálak, mert volt gyönyörű, átlagos 29 éved. Ő most ennyi, és egy sem. Ő nem választhatja az eutanáziát, mert nem is ismeri a fogalmát. De őt sem sajnálom, mert ő így is boldog tud lenni. Az anyját igen, aki csak egy egészséges kisbabát szeretett volna, helyette egész életében ápolónője lehet a fiának, és attól retteg: mi lesz vele, ha már ő nem lesz.
Na heló. Újra itt.
VálaszTörlésCsak helyreigazításképp: én nem Andris vagyok, bár vele egykorú, ám ellenkezőnemű. Legyen elég ennyi.
Egyáltalán nem is ismerem, tegnap tévedtem erre a blogra. A borozást jó dolognak tartom, bárkinek - ismeretlenül is - (fel)ajánlanám, pláne olyasvalakinek, aki számára nem áll rendelkezésre korlátlan idő és lehetőség. Ezenkívül az alkohol és egyéb dolgok ("okosságok" - ahogy Andris mondaná) az utolsó órákban is jól jöhetnek.
Sziasztok! Őszintén szólva én is a szkeptikusok társaságát erősíteném inkább, mert furcsa, hogy ilyen témában születik egy blog, mégis minden másról szól,csak épp az eutanáziáról, az ok-okozatról nem. De ezt félretéve kicsit ledöbbentem a kommenteken. Mert itt vannak azok, akik "okítanak" hogy az embernek nincs joga eldobni az életét, meg szedje már össze magát és lássa meg a szépet, a jót...könyörgöm, ezek az emberek felfogták egyetlen pillanatra is, milyen lehet teljesen magatehetetlenül feküdni és nézni ki a fejedből ép tudattal?! Aki arról beszél, hogy a halálával milyen fájdalmat okozhat a szeretteinek...mondjátok csak, szenvedett már akár kicsit is egy hozzátartozótok a szemetek előtt? Én egyetlen szerettemet sem szeretném ilyen állapotban látni és bár nagyon fájna a búcsú, de inkább engedném el abban a tudatban, hogy nem szenved tovább semmint tovább nézzem a szenvedését, vagy haragudjak rá, mert fájdalmat okozott. Micsoda fájdalom lehet pl. nap mint nap a nagynéninek látni, hogy igazából már nincs élete az unokaöccsének?! Sőt, megmondom őszintén, én hiszek abban, hogy ilyen esetben inkább segítenék neki megszabadulni a kíntól. Na és a szellemileg sérült fiú története, vagy épp a végtagok nélküli sportolóé...az egyik pont azért tudja pozitívan látnia világot, mert egy gyermek szemével nézi és nem tudja, mit veszített, a másik pedig mert beleszületett és mozgásképes! De gondoljunk csak bele, Jánoskával mi lesz, ha majd nem lesz már az édesanyja? Vajon akkor is olyan "boldog" lesz az élete?! Szerintem ez az egész nem arról szól, kinek rosszabb...ennek az embernek- ha valóban létezik és igaz a története- egyetlen dolog maradt az életében, ami valóban az övé még, ez pedig a tiszta tudat által biztosított döntési képesség. És ha ő így döntött, azt senki nem kérdőjelezheti meg, hacsak nem volt ilyen helyzetben- ami ugye lehetetlen...Én azt csodálom- és többek közt ezért is kételkedem- hogy hogyan bír ki 5 évet egy életerős fiatalember ilyen állapotban?! Andris sztorijától függetlenül egy dologban biztos vagyok: ha velem történne ilyesmi én elvárnám a szeretteimtől, hogy ne tegyék ki sem magukat, se engem az évekig tartó szenvedésnek...szabadítsanak meg tőle, amint lehet. Én is ezt tenném...
VálaszTörlésKedves Zsuzsanna!
VálaszTörlésSzepet irtal nagyon.Szivemböl szoltal.
Zsuzsanna,
VálaszTörlésnagyon szép gondolat, amit leértál, de komolyan, ha magadba néznél, hajlandó lennél gyilkolni?
Mert én nem. Aki átélte már azt, hogy szerettei halálos ágyánál áll, az tudja, hogy a remény mindig él! SOHA nem lettem volna képes megölni senkit, azokat sem, akiket az életemnél is jobban szerettem!Mindig, az utolsó pillanatban is azt vártam, hogy kinyissa a szemét, és mosolyogjon.
Persze nem történt csoda, de én már TUDOM, hogy nem történt csoda. Ha én segitem át, akkor örökre bennem marad a kérdés: nem történt volna valami jó? Nem kezdett volna javulni az állapot? Mert ugye van ilyen...A gyilkossággal a reményt is megölöd....
Azt hiszem, az ember boldogsága és elégedettsége belülröl jön.
És ez is tapasztalat:)
Kedves Zsuzsa,
VálaszTörlésteljesen komolyan gondolom. Mert bár a remény nagyon fontos dolog, de van egy határ, ami után szerintem ez csupán egy szép szó. Be kell valljam, szerencsére még sosem állított a sors ilyen választás elé, életem során minden elveszített szerettem hirtelen halt meg (infarktus, embólia, baleset stb)- így ha nagyon fájt is, de nyugodt lehettem, hogy nem szenvedtek, de a mostani agyammal úgy érzem, ha látnám, hogy ennyire szenved valaki, akit szeretek, akkor bizony megpróbálnám legyőzni magam és segíteni neki. Mert mondd csak, miféle reményre gondolnál, ha adott egy élete legszebb korszakában lévő fiatalember, aki teljesen mozgásképtelen és ez visszafordíthatatlan. Hol lehet itt a remény?
Egy meserészlet:
VálaszTörlés"A tenger felszínén, [...] valami hatalmas lény járta táncát. Fél lábon állt, fölfelé egyre vastagodott, valóban olyan volt, akár egy hegy nagyságú pörgőcsiga. [...]
– Egy zsum-zsum gumilasztikum! – kiáltott föl a professzor lelkesen, két kézzel fogva szemüvegét, amit a zuhogó eső egyre le akart sodorni az orra hegyéről.
– [...] Legalább egymilliárd éves. Ma már csak a mikroszkopikus szintű torzulása létezik, amit néha a paradicsommártásban, még ritkábban a zöld tintában találunk. Egy ilyen nagyságú példány ma már valószínűleg egyedüli.
[...] előbb rálövünk, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
[...]
– Hiába minden! – szólt Gordon kapitány.
[...]
Ebben a pillanatban valaki megérinti a professzor karját. A szép bennszülött lány volt.
[...]
– Mit akar a lány? – érdeklődött az elsőtiszt.
– Azt mondja, tudja népének egy ősrégi dalát – magyarázta a professzor –, azzal el lehet altatni a "vándor tájfunt",ha akad valaki, aki el meri énekelni.
– Ne kacagtasson! – dohogott Don Melú. – Altatódal egy ilyen orkánnak?
[...]
– Végtére nem árthat – határozott a kapitány –, próbáljuk meg, hátha. Mondja meg neki, hogy énekeljen.
[...]
Momosan bólintott, s mindjárt neki is fogott a különös éneknek. [...]
Eni meni allubeni
vanna tai szuszura teni!
A lány tapsolt hozzá, s ütemesen körbeugrált.
Az egyszerű dallamot meg a szavakat nem volt nehéz megjegyezni. Mások is bekapcsolódtak, nemsokára az egész legénység énekelt, tapsoltak hozzá és ütemesen ugráltak. [...]
S valóban, amit senki se hitt volna közülük, bekövetkezett!
Az óriáspörgő egyre lassúbb lett, végül megállt és merülni kezdett. A hullámok dörögve csaptak össze fölötte. A vihar egyszerre alábbhagyott, az eső elállt, az ég tiszta lett és kék, a tenger hullámai megnyugodtak. Az Argo ott állt a csillámló víztükrön, mintha soha nem látott volna mást, csak békét, nyugalmat."
Erősen megrövidíve ez egy részlet Michael Ende egyik regényéből, a Momoból. Michael Ende gyerekkorában nem volt hajlandó számtant és hasonlókat tanulni, mert úgy gondolta, hogy attól elmúlik a fantáziája. :) Legismertebb írása a Végtelen történet, amiből film is készült.
Kedves Andris!
VálaszTörlésLányom küldte el nekem a blogodat és örülök, hogy elolvashattam. Sajnálom, hogy nem sokat irsz a betegségedről, nem tudjuk milyen szinten vagy béna.
Minden esetre irásaid liraiak, azon felül szórakoztatóak, irói vénával áldott meg a sors, nem is akármilyennel, folytathatnád ezeket az irásokat, hiszen láthatod mennyien olvassák. Hires lettél, ha ez volt a szándékod. Számomra az élet egyik legfontosabb célja megosztani magamat, ezt te most megtetted. Nem irsz arról, mi a célja irásaidnak, talán kikiabálni a magadba szorult tehetetlenséget? Ki tudja, hiszen nem válaszolsz, gondolom az időkorlát miatt, hiszen valaki segit neked, bizony az ő ideje is véges, megértem.
Köszönöm, hogy részese lehetek életed úgymond utolsó két hetének.
Be kell vallanom az eutanaziát elitélem, nem vallási okok miatt, mert nem vagyok az, úgy gondolom ez a felelősség elháritása. Az életedért csak is te és egyedül te vagy a felelős, meg akkor is, ha béna vagy.
Beteg öregekkel dolgozom, amikor elhatározzák, hogy meg akarnak halni, el kezdenek egyre kevesebbet enni, a végén nem fogadnak el semmit, még italt sem. Hiszem, látom a poklok kinját élik át addig, amig eljutnak erre a döntésre. Halálra éheztetik magukat, pedig a szivük még birná, sőt látom kivánnának enni is, de feladják, hogy miért sohasem árulják el, ez egyfajta igazolatlan öngyilkosság. Más kezébe adni az életed, megkérni valakit, hogy segitsen eltenni a láb alól, bevallom bűn, más ember lelkiismeretét terhelni ilyen sokkal, gyávaság.
Amerikában, New Yorkban élek, már 17 éve.
Itt ismerkedtem meg egyik kedves ismerösömmel, akit hasonló sorssal ‘’áldott meg’‘ az élet. 25 évesen, fejest ugrott egy tóba, amiről azt hitte mélyebb. Teljesen lebénult, szájába vett pálcikával kezdett megtanulni computeren irni. Bámulatos volt, ahogy küzdött az életben maradásért és nem is akármilyenért, két egyetemet végzett el azóta, ma már tolószékben jó nevű ügyvéd. Szinvonalas élettel, célokkal, családdal. Tökéletes bizonyitéka annak, hogy ha élni akarsz, akkor csak ki kell jelőlni a cél táblát.
Tehát mindig van választás, hogy milyen ösvényre lépsz.